Nulladik Front

Tulajdonságok Klánnév: Nulladik Front Klánnév rövidítés: NFR Tagok száma: 2 A legjobb 40 játékos pontszáma 67.786 Összes pont: 67.786 Átlagpontszám: 33.893 Helyezés: 9 Legyőzött ellenfelek: 8.062 (10.) » Klán file (külső hivatkozás) Klántagok Név Helyezés Pont Világ-ranglista Falvak frici77 1 35,125 34 5 Soderquist 2 32,661 41 10

Címer Leírás ITT NINCS DICSŐSÉG. CSAK ACÉL, HAMU ÉS EMLÉKEK. Lángtenger a horizonton. Égett hússzag a levegőben. Szemeken vakság. Fekete eső hullik az acélra. Fekete az ég, és nincsen levegő. A csatatéren nincs valódi győztes. Csak romok, füst és egy föld, amely már nem emlékszik arra, kié volt. A háború nem kérdezi, ki voltál előtte. Nem érdekli, kit hagytál otthon, milyen ígéretet tettél induláskor, vagy mit őriztél a zsebedben az utolsó levél mellett. A fronton mindenki ugyanazt a hideget érzi, ugyanazt a félelmet hordozza, és ugyanazt a kérdést teszi fel magának, amikor az éjszaka csendjében ismét megszólal a tüzérség: Vajon lesz még hová hazatérnem? Ahol a tankok az acélparancsnokok, ott az ember csak egy múló árnyék a lánctalpak alatt. A Radioaktív gyógyír nem gyógyít. Csak megtanít tovább élni ott, ahol már semminek sem kellene élnie. Mi nem a háborút dicsőítjük. Mi emlékeztetünk arra, mit hagy maga után. Az acél nem felejt. És mi sem. 1914 – CHRISTMAS TRUCE De volt egy éjszaka, amikor az acél elhallgatott. Ellenségek álltak egymással szemben a lövészárkokban. Aztán a fegyverek elnémultak. Nem lövések hallatszottak. Hanem ének. Nem ellenségek álltak egymással szemben. Hanem emberek. Karácsony volt. Egy rövid pillanatra a háború megállt. A fegyverek a földön maradtak, és az emberek kiléptek a lövészárkokból. Nem győzelem volt. Nem vereség. Hanem béke. Tisztelet azoknak, akik 1914 karácsonyán megmutatták, hogy az ellenség túloldalán is ember áll. Christmas Truce — 1914 Amíg emlékezünk rájuk, nem merülnek feledésbe. SABATON - Christmas Truce Évek után végre hazatértem. Azt hittem, felismerem majd az utat. A dombokat, az utcákat, a házakat, ahol felnőttem. De semmi sem volt már ugyanaz. A zászló idegen volt. A határ máshol húzódott. Az otthonom már egy másik országhoz tartozott. A ház, amelyben felnőttem, nem állt többé. Az utcák helyén törmelék hevert. A fák, amelyek alatt gyerekként játszottam, elszenesedve meredtek az égre. Sokáig álltam ott, fegyverrel a kezemben, és próbáltam felidézni, milyen volt régen. Nem sikerült. A háború alatt azt hittem, azért harcolok, hogy egyszer hazatérhessek. Csak azt nem tudtam, hogy mire hazatérek, nem lesz többé hová hazatérnem. És akkor megértettem: A háború nem akkor ér véget, amikor elhallgatnak a fegyverek. Hanem akkor, amikor már nincs mit megmenteni.